Damoklész kardja képletes értelemben a látszólag kellemes körülmények között a minden pillanatban bekövetkezhető, állandóan fenyegető veszedelem jelképe.
forrás: Wikipédia
Cicero anekdotájában a Szicíliában élő zsarnok II. Dionüsziosz (semmi köze Dionüszoszhoz, a görög boristenhez – a szerk.) egyik hízelgője, Damoklész egy beszélgetés során felemlegeti annak gazdagságát, hatalmának fenségét, birtokai bőségét, királyi palotájának pompáját. Úgy gondolta, hogy ilyen gazdag ember, csak boldog lehet.
Dionüsziosz megkérdezte, szeretné-e Damoklész megízlelni e hőn áhított boldogságot, mire az ifjú azonnal igent mondott. Dionüsziosz utasította szolgáit, hogy fektessék Damoklészt bíborral, bársonnyal borított aranykerevetre, amely körül díszes asztalokon ízletes ételek illatoztak, finom italok és zamatos gyümölcsök pompáztak. A szolgák minden kívánságát teljesítették, talán még tejben-vajban is fürösztötték, ám Dionüsziosz ravasz cselt eszelt ki, hogy megleckéztesse irigykedő alattvalóját.
Megparancsolta, hogy vékony lószőrszárra akasztva lógassanak a mennyezetről egy kardot Damoklész feje fölé, hadd tegye csillogásával még fényesebbé boldog pillanatait.
Damoklész figyelmét azonban a csillogás helyett a kard fenyegetőn rámeredő hegye és éles pengéje kötötte le, így el is ment az étvágya a finomságoktól, no meg a nemrég még hőn áhított úri pompától. Kisvártatva már ő maga könyörgött Dionüszioszhoz, hogy engedje elmenni, mert ő bizony már nem akar annyira boldog lenni.
Cicero a történetet annak bizonyítására citálta elő, hogy boldoggá csak az erény teheti az embert, minden más csupán látszólagos, és nem lehet boldog az, akit folyton valamilyen veszély fenyeget, mint például egy gyűlölt zsarnokot.
Dionüsziosz kardja (elvégre az övé volt) azonban nem csak Cicerót ihlette meg, hanem Ammianus Marcellinus-t, a késő római császárkor legkiemelkedőbb történetíróját is. Ammianusnál azonban Dionüsziosz kardja a lakmározó és dorbézoló vendégek feje fölött lógott, nem pedig csak Damoklészé fölött, akit történetesen meg sem említ.
Bárhogy is mesélik persze a történetet, a lényeg nem is a kardon és Damoklészen, hanem valójában a lószőrszálon van, hiszen egyedül azon múlik, vajon leesik-e valaha az a bizonyos kard.
Kommentek