Állítsátok neg a Földet… – kiakarok szállni

Tegnap a közösségi oldalon olvastam, hogy egy 12 éves fiú visszament Istenhez. Saját kezével evezett a halálfolyón, mert elege lett a Világból. 

 “Volt bátorságod elhagyni az Otthont, elhagyni az örökséged, lejönni ide és játszani ezt a játékot, magadra vonni a fátylat, és még arra sem emlékezni, hogy varázserejű vagy.” ..

Lejött, játszott, de a többiek szabálytalankodását nem bírta elviselni. Nem értette, hogy a “játékmester” miért nem állítja ki, legalább egy sárga lappal.

Megrázó ez mindenkinek, s föleg azért mert egyre több gyerek választja a távozást ebből a Világból.  

Baj van a Világunkkal? 

Igen! 

Sajnos egyszerűen ezt kell leírnom, hogy nagy baj van emberek, ezt nem lehet egy  legyintéssel elintézni, mert egyre több fiatal távozik el így. 

Miért? 

Vannak olyan gyerekek, kik érzékenyebbek, vanak a ragadozók, s vannak a prédák. 

 Vadvilág! 

Az érzékenyek nem gyengék, a ragadozók nem erősek. Egyformán gyerekek, kiket nekünk szántak, hogy segítsük az útjukon, s ők segítenek a mi útunkon. 

Mikor megérkeznek sírva jönnek, s mikor elmennek mégtöbben sírnak. 

Hagyd, hogy megtanuljon járni 3 éves koráig, ha elesik, várj 7 másodpercet. Ha nagy a baj, hallani fogod, ha nincs, akkor felkel, s ugyan megütötte magát de erősödik. 

Adj neki meg mindent, amit pénzzel nem lehet vásárolni! 

Törődést, együttlétet, meséket, ölelést. 

Ez a SZERETET. 

Nem pénzen megvett dologokkal halmozd el, hanem saját magadat add oda. 

A pénzen megvettek a szükségletekre jók.

“A többi csak felvágás, ahogy azt Forest Gump anyukája is mondja a filmben.” 

Tudom, hogy az csak egy film, de mi életünk filmjét játszuk, rendezzük.

A helyszín a Föld. 

Tegnap írtam egy bejegyzést a családon belüli erőszakról, s koránt sem gondoltam, hogy ma egy másik erőszakról írok majd. 

Bántjuk egymást nap mint nap, óráról órára, rohanunk és nem vesszük észre, hogy az ÉLETÜNK lemaradt. 

 Csak ilyenkor állunk meg, egy röpke pillanatra, mikor arculcsap a HALÁL. 

Ez is egy kapu, egy másik léthez. Mindannyian halálra vagyunk ítélve!

Csak az nem mindegy mikor, s hogy lépünk át ezen a kapun. Az nem mindegy mit hagyunk itt örökségül, s mit tettünk a szépvilágért. 

Te mit tettél? 

Nem kérdőre szetetnélek vonni, csak úgy kérdem. 

Mit lehet tenni? 

• Vértezd fel magad szetetettel, s ezt minden nap meg kell tenned!
• Vértezd fel magad türelemmel, ezt minden nap meg kell tenned!
• Vértezd fel magad megbocsátással, és ezt mindennap meg kell tenned! 

Miért? 

• Mert ha mindezt megteszed, akkor látni fogsz! 
• Látod mikor van szükség, hogy segítséget nyújts. 
• Látod mikor van szükség a szelídségedre. 
• S látod amikor egy gyerek, vagy egy ember bajban van, nagy bajban. 

Nem tudom pontosan mikor történt, de ha nagyon visszapörgetem életem eseményeit, akkor 3 éve a facebook-on. 

Hétvége, esti órákban ott nézelődtem, mikor egy borzalmas posztra lettem figyelmes. 

Véres kéz realitybe! 

Ütő megállt bennem… 

Ismetősöm volt, de csak úgy épp pár hete. Ránéztem az oldalára, s azonnal hívtam a 112 számot. Közben írtam, írtam, s beszéltem, segítséget kértem. Másik város, másik szerv. Kimentek, megoldották és a megfelelő emberekhez került. 

Szetetnék sok boldog felvértezett embert látni, találkozni velük a buszon, metrón, vonaton, vagy épp a sarki közértbe.

Meg fogjuk ismerni egymást! 

Nyújtsd a kezed! 

Ne a gyűlölet, mérgelődés irányítson! 

A SZERETET A LEGERŐSEBB! 

Vigyázzunk gyermekeinkre s egymásra! 

Ajánlom Müller Péter Szeretet c. könyvét.

S nehagyjon el benneteket a remény! 

Ha tetszett akkor nyomj egy like!

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy az új bejegyzésekről értesülj!

Megtalálsz a fecebook oldalon! 

Legyél boldog az életedben!